asszociációs játék

baromi nehéz visszatérni szabiról, képtelenség felpörögni, hiába tolom a kólát. Néha úgy érzem, kevés a napi 24 óra, annyi mindent lehetne tenni. Néha jó lenne megállítani az időt. Nemcsak persze amiatt, hogy sok mindent tegyél, hanem inkább sokáig, mint például a kedveseddel nézni ahogy nő fű, száguldanak a felhők az égen vagy ahogy forr a bor a pincében. Persze a halálra unom magamnál bármi jobb, mégha néha kívánom is.

Nem értem Én az időt, mindig hétvégén akar elromlani, amikor mennék el a nagy büdös városból. Bezzeg, ha munka van, mindig süt a nap. 

Az egyik legellentmondásosabb szavunk. Sok minden jelent. Mindenkinek mást. . Megfogod, megszagolod, megméred. Gondolsz valamire. Érett? Finom? Alapeset ugye a hülye, idétlen, szórakozott. Amúgy illat, finom, főleg a sárgadinnye. Kinek a pálesz, kinek a egy jó koktél jut eszébe. Vagy egy kellemes íz. Nekem főleg a külső-belső viszonyok. Tipikus példája az első ítéletünk, milyen rossz az lehetőségnek.

Jönnek a pavolvi reflexek, csordul a nyál. Mégsem vagy biztos, ez kell? Sosem lehet tudni, a csábító külső, rút belsőt takarhat. Szerencsejátékot játszol. Vagy bejön vagy nem. Azt hiszed, ha megvizsgálod, tudod, hogy jól választasz. A francokat. Sosem lehet tudni. De. Édes a meglepetés. Vagy szomorú az eredményt. 50 % az esély. Legjobb benne, hogy reménykedsz, mint amikor egy lottót veszel, legalább 1-2 napig boldog vagy, lehet Te vagy (leszel) a szerencsés. Szerencsére az esetek kis %-ában rontasz, de az mégis csalódás. Viszont sosem adot fel, mindig veszel egy újat, hátha meglesz az igazi. Mostanában bejön, Köszönöm!

Reggel áttekertem rajta, most a relaxáció jut eszembe róla. Nagylány a közepe táján, ahol könnyű ugye felkapaszkodni. Ül a hídpilléren. Szemben a nappal. Szívja mágába a napsugarak erejét (meg az autók bűzét, de ez most mellékszál és illúziórombolás), igaza van. Néha jó megállni, nem sietni, élvezni a pillanatot. Így tettem Én is ma, amikor később szabálytalanul kikanyarodott egy autó elém. Megálltam, élveztem a pillanat hatását. bu

Annyira egyszerűek és kiszámíthatóak vagyunk, hogy néha kinyílik a bicska a zsebben. Igen szemléletes példával sikerült a sorsnak hátba suhantani, hogy nem lehet nem felismerni a mintát. Egyetlen lakótársam fél éve dolgozik, sokat tanult, jó állást kapott. Kezdetben örült az ösztöndíjhoz képest kánaánnak, semmi változás. Két-három hónap múlva azonban kezdett elszaladni vele a paci. Elkezdett diktálni, ez így nem jó, az úgy nem jó, közben meg teljesen elengedte magát, semmi következetesség...Egyik oldalon kér, a másikon nem mutat példát.  Pár év rutinnal azért megnyugtatóan kezeltem. Aztán kapott már céges járgányt is. Na ekkor vált császárrá, díszhuszárrá, kiskirállyá. Legalábbis azt hiszi. Na ma kicsit kiborult a bili, hogy tartsam csukva a konyhaablakot, mert bejön a meleg... Ő persze lusta kimenni az erkélyre jó időben is, inkább bent füstöl, az ajtaját meg nyitva hagyja. Mondom jó, Én becsukom az ablakot, Te az ajtód. Nem értette az összefüggést...

off: Énblog rész- huh, még mindig rád gondolok, sokszor eszembe jutsz, akármikor, akármiről- off end.

Nem tudom, ki hogy van vele, Nekem speciel bejön. Valamiért. Nem is értem, miért ilyen szélsőségesek a romák, nem vagyok az, nem hívhatom cigánynak, csak Ők egymást. Skizo egy állapot. Marha szélsőségesek, nincs is átlagos roma. Vagy rossz vagy jó. Jó, mert érzelemes a muzsikája, rossz, mert szélsőges az érzelmi világa. Bár ez valahol egy adottság is. Nem is értem. Talán Ők sem, tudatosan tuti nem. Irány a ZéPé... valami roma zene lesz, igaz durván átalakítva, de akkor is.

Szerintem lusta vagyok önblogloni, így ide kerülnek majd a privát élmények is, ez van.

Még csak egy óra - már sütik a pizzám - kétszeres hős vagyok. A munka hőse egyrészt. Készülök a kurva 30.-ai határidőre... Leültem a laptop mellé, déli 40 fokban, moondjuk, jobb, mint rákban meghalni 10 év múlva, olvasom a pályázatot, de nem értem teljesen, ez még rendben lenne, de a mélységet a kiíró képviseli, látszik, hogy fogalmatlan, Hogy legyen Én így jó. Hős vagyok, mert megpróbálom mégis kitalálni, mit akarnak...

Ma büszke hős is lehettem és még hol a nap vége. Csinos biciklis lényt-lányt segítettem ki, imbuszkulccsal. Ő valamiért francia kulcsot keresett -nő na- , gondoltam is, a francba izgalmas lenne, jó "bringa" volt, de még kiscsihe. Jó fej voltam, megszereltem a váltóját és még egy kis intim párbészedet sem kértem cserébe, pedig a szitu idilli lett volna. Hülye vagyok, de van jobb, sokkal jobb. Mindenről Ő jut eszembe, már egy hete. Kívülről más, de belülről tök egyformák vagyunk. Ő sem tudja. Nagy Ő??? Maybe.