Annyira egyszerűek és kiszámíthatóak vagyunk, hogy néha kinyílik a bicska a zsebben. Igen szemléletes példával sikerült a sorsnak hátba suhantani, hogy nem lehet nem felismerni a mintát. Egyetlen lakótársam fél éve dolgozik, sokat tanult, jó állást kapott. Kezdetben örült az ösztöndíjhoz képest kánaánnak, semmi változás. Két-három hónap múlva azonban kezdett elszaladni vele a paci. Elkezdett diktálni, ez így nem jó, az úgy nem jó, közben meg teljesen elengedte magát, semmi következetesség...Egyik oldalon kér, a másikon nem mutat példát. Pár év rutinnal azért megnyugtatóan kezeltem. Aztán kapott már céges járgányt is. Na ekkor vált császárrá, díszhuszárrá, kiskirállyá. Legalábbis azt hiszi. Na ma kicsit kiborult a bili, hogy tartsam csukva a konyhaablakot, mert bejön a meleg... Ő persze lusta kimenni az erkélyre jó időben is, inkább bent füstöl, az ajtaját meg nyitva hagyja. Mondom jó, Én becsukom az ablakot, Te az ajtód. Nem értette az összefüggést...
off: Énblog rész- huh, még mindig rád gondolok, sokszor eszembe jutsz, akármikor, akármiről- off end.
