Legsunyibb szavunk, főleg negatív dolgokat asszociáliok elsőre, pedig nem vagyok az a sanax függő. Mégis ma üldögélve a Duna parton csak ezek jöttek elő. Először amikor "elsuhant" egy szárnyas. Csak azt látod, hogy elmegy. Egy darabig azután semmi, csak vagy, nézed ahogy jönne a hullám, de nem látszik, csak akkor, ha partot ér. Az élet is sokszor ilyen. Látsz valamit, vársz valami, de egy darabig semmi. Azt aljas módon partot ér, minden értelemben. Két lehetőseged van: vagy várod, hogy a hullám elsodorjon vagy nem számítasz rá, de magával ragad.
Jönnek az ingerek, felpattanva a bringára ismét a hullám jut eszembe. Amikor jön a szuzukis nyugger (előre is bocsi a kivételekért), de csak bekanyarodik jobbra, Én meg mennék egyenesen. Satu, csattanás a puttonyon, hurrá. Ezt is megúsztam. Ő meg mentegőzik, 'aszitte' lassabb vagyok, ja, este mondom, ha az asszony is akarja. Elénézést kér legalább, elkapta az őszinteségi hullám.
